A fáraóhangya biológiája
A fáraóhangya (Monomorium pharaonis) afrikai eredetű szubtrópusi faj, amely ügyesen alkalmazkodva az ember környezetéhez sokfelé elterjedt a világon. Származása is indokolja, hogy az egyenletesen meleg és a páradús helyeket kedveli.
A fáraóhangyának a fészken kívül mozgó, dolgozó egyedeivel lehet a legtöbbször találkozni. A hangyák között is viszonylag apró, 1-2 mm-es, sárgásbarna rovarokról van szó, feketés testvéggel. A legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a potrohnyélen a tor a potrohhal két bütyökkel ízesedik.
Rejtett helyeken, fészkekben („hangyabolyokban”) él a
hangyaközösség túlnyomó része, az egyedek 90 %-a. Állandóan itt
tartózkodnak az anyák („királynők”). Ezek élnek a kolóniában a
leghosszabb ideig és a feketés színű szárnyas hímek sem szokták
elhagyni a fészket. Egy-egy bolyban
8 - 10 királynő, valamint több ezer dolgozó is élhet. A
fáraóhangya a hőingadozásoknak kevéssé kitett, páradús
körülmények között érzi jól magát. Ilyen helyiségekben, például
a konyhában, fürdőszobában a legmeglepőbb helyeken található.
Falrésekben, repedésekben, falburkolatok, csempék és tapéták
alatt, fűtőcsövek és melegvizes vezetékek, konnektorok mellett
hoz létre fészket. A fáraóhangya esetében a pete-lárva-báb
fejlődési sort követően körülbelül 5 hét után jelennek meg a
kifejlett példányok.
Ez a hangyafaj nem válogatós a táplálékban. A fészken kívül mozgó egyedek a legkülönbözőbb állati vagy növényi eredetű, folyékony, vagy szilárd táplálékot felkeresik, elfogyasztják, illetve a fészekbe cipelik. Fehérje- és cukorfogyasztásra egyaránt szükségük van.
A fáraóhangya képekben